Tedd meg ami tőled telik!

A Toltékok 4 egyezsége / 4 – Mindig tedd meg, ami tőled telik

A negyedik, egyben utolsó egyezség azt mondja, hogy maximális teljesítményed pillanatról pillanatra változik, más, ha egészséges vagy, és más, ha beteg, más, ha vidám vagy, és más, ha szomorú. Minden körülmények között tegyél meg mindent, ami tőled akkor és ott éppen telik, hogy elkerüld a bűntudatot és az utólagos sajnálkozást.

Az utolsó egyezség zárja a sort, mely az eddig megtanultakat koronázza meg azzal, hogy szó szerint kiűzi életünkből az egó egyik legízesebb és leggyakrabban „fogyasztott” energia szerzési módját, a BŰNTUDATOT!

A bűntudat, min olyan, nem szerepel a teremtési alapmodulok között, Őt, csak és kizárólag a bennünk lakó egó hozza létre, mégpedig azért, hogy a saját létfenntartásához szükséges energiákat ezen a csatornán keresztül is szipolyozni tudja. Vagyis, az emberi elme nagyon is meg tud lenni a bűntudat nélkül, semmilyen sérülés vagy csorbulás nem éri, ha eltűnik az életünkből. Neveltetésünk során a társadalmi normákkal együtt kapjuk meg ezt a kis „viselkedési csomagot” (is), hogy márpedig az az igazi ember, aki tud bűntudatot gyakorolni. Ez abszolút nem igaz, és egyáltalán nincs szükség rá, nyugodtan száműzhetjük az életünkből! Tanulni persze kell a tetteink következményéből, önbírálatot és önvizsgálatot is tartanunk kell, de „csak” azért, hogy legközelebb ne kövessük el ugyanazt a hibát, és nem azért, hogy azon sajnálkozzunk, vagy éppen sajnáltassuk magunkat mások előtt.

Eddig tiszta, ok, megértettem, hogy kivethetem a lényem legkisebb porcikájából (főleg a tudatom legmélyebb bugyrából is) a bűntudatot, na, de hogyan tegyem ezt? Hát úgy, hogy minden élethelyzetemben, szituációban, ami ér engem, kihozom belőle a legtöbbet, vagyis mindig megteszek mindent, ami tőlem telik.

A MINDEN megtevése, mindig az éppen akkori helyzetemtől függ, ami lehet akár más és más, de mindig a maximum adott helyzetben. Betegen, lázasan az ágyban fekve, nem fogok lemenni a közértbe az idős szomszéd néni helyett, de egészségesen, ha éppen tudom, megteszem. Betegen viszont, amikor kibotorkálok a lépcsőházba, hogy kivegyem a postaládából annak tartalmát, az út közben a folyosón talált szemetet felveszem, és kidobom a kukába. Ez az adott helyzet maximuma, ez telik most tőlem.

Kulcsszó még a MINDIG, vagyis, hogy minden alkalommal, életem minden percében, órájában, és minden élethelyzetére vonatkozólag igyekszem megtenni a legtöbbet. Persze ez először nem működik 100%-on, lehet, hogy 10 esetből (még, ha nagyon oda is figyelek) csak 4-5 esetben sikerül, de a fókuszáltság folyamatos fenntartásával egyre növelhető a jól teljesített helyzetek aránya, és a végén, eljuthatunk akár a 10-ből 10-re! Van egy régi mondás, ami úgy szól, hogy „Éld minden napodat úgy, mintha az lenne az utolsó!”. Miért, azért, mert az életünk utolsó napján már semmi nem számít, akkor már senkire nem haragszunk (mi értelme is lenne?), mindenkinek megbocsátunk, nem zsugoriskodunk a holnapra gondolva, a holnapi elintézni valók mindig fenyegető érzése elillan az életünkből, és tisztán, őszintén és a legnagyobb szeretettel tudunk egymás felé megnyilvánulni, hiszen már csak MA tudok bármit is megtenni! Ekkor már nem fogom halogatni, hogy kimutassam a gyermekeim iránt érzett leírhatatlan szeretetet, a barátaim felé irányuló megbecsülésemet, és bármi mást, amit mindig azzal hessegetek el a fejemben, hogy „Nem baj, majd holnap lesz rá időm, majd akkor megteszem.”! NEM, ma, itt és most teszem meg, mert soha nem tudhatom, hogy lesz-e holnap (és valóban nem), és azon nyomban kámforrá válik a szívünk eddig kis szegletében, halkan, sunyin eddig megbújó bűntudat, és az azt követő utólagos sajnálkozás.

Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy egyetlen embernek sem fogunk soha 100%-an megfelelni, de nem is ez a cél, hanem az, hogy magunkból, a mi saját aktuális lehetőségeinkhez képest teljesítsünk a maximumon (mely ebben az esetben automatikus társul egy nagyon mély lelki békével), mindezt úgy, hogy Tökéletessé tesszük szavainkat, Semmit nem veszünk személyeskedésnek, Semmi negatívat nem feltételezünk és végül Megteszünk mindent, ami tőlünk telik!