Ez a divat!

Mi is az egyáltalán, hogy DIVAT? Ki találja ki? Mire való? Mi a haszna?

Az elmúlt években többször előfordult, hogy gyermekeimet szemlélve komolyan elgondolkodtam azon, hogy egyáltalán mi a DIVAT (legalábbis a ruházat tekintetében)?

Az első felismerésem az volt, hogy a mai divat elképesztően mesterséges, nagyon megkreált és hihetetlenül alkalmatlan ruházatot teremtett (legalábbis a tömeges divat terén). Félreértés ne essék, nem azt szeretném, hogy mindenki egyenruhába és színtelen, jellegtelen holmikba öltözködjön, nem, hanem a manapság mindenki életét nagyon nagy százalékban kitöltő vásárlási láznak és felhalmozásnak keresem a kézzel fogható hasznosságát, azon kívül, hogy „divatos”!

Na, de, hogyan is alakul ki a divat?! Egyszerűen néhány ember kénye kedvére eldönti, hogy holnaptól ilyen és ilyen ruhába fogjuk öltöztetni az emberiséget, ilyen egyszerű (egyébként pontosan ezzel alkotják meg az egyen ruházatot, mert x ideig mindenki ugyan azt a fazont hordja majd). A döntés persze a hierarchia csúcsán hozzák meg, majd ezt követően a lefelé nyúló szálakon keresztül elkezdik a képtelenebbnél képtelenebb ruhadarabokat megalkotni. Az „alkotásokat” megfelelő reklámkampánnyal erősen megtámogatva a médiákon keresztül ellenállhatatlanná teszik, majd mindannyian elkezdünk rájuk vágyni, és sóvárgunk utánuk! Hiszen a reklám is azt mondja, hogy „Egy igazi férfinak……..vagy……..Egy magára valamit is adó, modern Nőnek”…….. van ilyen és olyan ruhadarabja, tusfürdője vagy éppen hajbalzsamja (ami nélkül manapság már nincs is élet). Amúgy egyébként „ki” a reklám, miért fogadunk el „neki” mindent, amit ajánl, mond?! Azért, mert sokan látják tv-ben, mert éjjel nappal ez folyik még a csapból is, mert a szomszéd már megvette, mert akkor vagy csak valaki, ha divatos vagyegyik sem igazi, értelmes indok, ez mind-mind csak külsőség, mely teljes mértékben nélkülözi a belső értékeket!

Ezután sokszor hatalmas sorban állást követően (főleg, ha éppen akciós – mert ez a másik „olcsó trükk”, hogy, ha valamire ráírják, hogy akciós, meg sem nézzük mennyibe kerül, ill. a gyártó már a gyártási folyamatot követően azonnal tudja mennyi lesz az ára, pontosan annyi, amennyiért akciósan árulják) pattanásig feszült idegekkel szerezzük meg a dolgot.

Miközben „álljuk a sort”, észre sem vesszük, hogy az értékes időnktől válunk meg önszántunkból, bele sem gondolva abba, hogy mennyi költségbe került az is, amíg eljutottunk a „tett színhelyére” (üzemanyag, gépkocsi amortizáció, parkoló díj, közben a sok csábító ételreklámtól megéhezve fogyasztunk is egy keveset ha már ott vagyunk, arról nem is beszélve, hogy mennyi káros anyagot bocsátunk ki járműveinkkel, még ha a tömegközlekedést is vettük igénybe).

cosmopolitan.hu

Miután megvásároltuk életünk értelmét (pl. a legdivatosabb csőnadrágot), felöltözünk és kimegyünk a többiek közé, hogy lássák nekünk mennyire jól megy, hogy mi ezt is megtehetjük, legfőképpen azt, hogy lássa mindenki „Én nem azért vásárolok, mert a régi elkopott, elhasználódott, hanem azért, mert követem a divatot!”. Vagyis észre sem veszem, hogy önként alávetem magam valakiknek (akik kitalálták, hogy ezt viseljem, és lehet, hogy még mosolyognak is rajtam), alávetem magam anyagilag (merthogy a vásárlásra költendőt valahol meg is kell keresni– sokszor kínkeserves, nehéz munkával) és ezzel együtt sokszor a kényelmemet is feladom! Hogy hogyan? Például úgy, hogy a legtrendibb nadrágomban még a buszra sem tudok felszállni, mert az ülepe a térdénél van összevarrva, sétálni még csak-csak, de futni (azt el kell felejteni). Persze minek is futnék, hiszen ott a drágán vásárolt autóm, ami most lesz egy hónapos (a „régi” már 3 éves volt – igaz hibátlan – de azért mégiscsak az újnak van led lámpája, intelligens parkolási rendszere, és még sorolhatnám), amire alig 5 millió Ft hitelt vettem fel (jól megfér majd a lakás és egyéb kölcsöneim mellett).

Nem baj, kitartok, és azért is divi leszek, ámbár vagy agyonra dolgoztatom magam, és úgy próbálom összekuporgatni a pénzt a hiteleimre és vásárlási hóbortjaimra, vagy éppen a büntetőjog által nem preferált tevékenységből finanszírozom vágyaim netovábbjainak költségeit. Az elsőbe könnyű belerokkanni, a második esetében pedig bele sem gondolunk abba, hogy milyen kárt teszünk magunknak és másoknak, ill. olyan karmát írunk, amivel elbajlódunk majd néhány életen keresztül.

Egy használati cikknek mi a feladata? Szerintem az, hogy a lehető legjobban el tudja látni a funkcióját, amire ki lett találva, és hosszú ideig alkalmazható legyen (bár, ha ez így lenne, akkor csak 15-20 évenként vennék mosógépet – akkor pedig a gyártónak mi a haszna?!).

A dolgok legyenek inkább nagyon mutatósak, kívánatosak, és lehetőség szerint hamar „elromlók, elkopók, szétszakadók”! Ez mindannyiunknak jó, mert én ismét vásárolni fogok, vagyis a gyártó tud eladni folyamatosan (növelve ezzel az eddig is hatalmas vagyonát), én pedig minduntalan ki tudom elégíteni a (számomra permanensen és mesterségesen gerjesztett) vásárlási lázamat, és még valakinek is érezhetem magam. Vásárlás közben megmutatom, hogy nekem „erre is fussa”, mindenki elismer engem a környezetemben, sőt még gratulálnak is hozzá, majd miután hazavittem, használtam néhány hónapot, hamar rájövök, hogy jó-jó, de nem az igazi, és mégiscsak a 180 cm képátlójú tv-t kellett volna megvennem, nem a 150-est (bár a nappalim méretei az elmúlt 25 évben nem változtak, nem lett nagyobb, sebaj, max. majd az erkélyről nézem a tv-t).

Továbbra is azt gondolom, hogy kell a sokszínűség, kell, hogy mindenki ki tudjon teljesedni és egyedi lehessen, de ennek nem a divat az egyetlen útja, módja, sőt, „ő” max. csak egy kicsinyke szelet lehet az óriási tortából!