A cikk felolvasva is elérhető itt a youtube csatornán vagy letölthető a Hangoskönyvtárból
Többször elgondolkoztam már a reklámoknak az életünkben betöltött szerepén. Úgy általában, hogy mi végre való ez a rengeteg reklám? Tényleg annyira segíti a jólétünket, hogy érdemes ennyi embernek ezzel foglalkoznia? Nagyságrendileg a világban a reklámköltés több ma, mint a magyar gazdaság 5 évnyi teljesítménye*. Az információ terjedésének van egy természetes, ingyenes és nem mért formája, az emberek közti információáramlás. Akár ez is elég lehetne, de ezen felül, célzottan van még világszerte 5 magyarországnyi erőforrás ráállítva erre az ügyre (nem pontos hasonlat, csak a nagyságrendek kedvéért). Ez az ügy pedig nem más, mint a mi, az emberek befolyásolása. De jó ez nekünk?
A befolyásolás, a manipuláció pejoratív, kicsit negatív színezetű szó, pedig nem kellene annak lennie. A befolyásolás, a hatáskeltés módjait mind természetszerűleg gyakoroljuk, mikor egy-egy üzenetet átadunk másoknak. És ez előjel semleges dolog, ez így működik. Ami viszont kevésbé szükségszerű, hogy a befolyásolás iparszerűen működjön, mint annyi minden körülöttünk. Az ipari méretek és eszköztár segítségével elér bennünket bárki üzenete, bármiről, az utcai plakáton, a telefonon, rádióban, vagyis bárhol. Nem számít, hogy igaz vagy sem, nem számít akarjuk-e látni vagy sem. Akinek pénze van, az képes a tömegek tudatára hatni. És ami a tudatunkban van, az határozza meg a cselekvésünket és innentől ez a valóságunk, ez az életünk.
Nekem tehát az is sok kérdést felvet, hogy általában a reklámipar gazdasági, társadalmi hatásai mennyire jótékonyak. De egy mosópornál vagy autónál mondhatjuk, hogy ez egyéni kérdés (mondhatjuk, bár ennél összetettebb a kép). Ha most az egyszerűség kedvéért nem nézünk az egyéni döntések összhatásai mögé, akkor ez szimpla ügy: legrosszabb esetben, ha nem igazolódott a reklám (és egyetlen törléssel mégsem jött le a ráégett étel a serpenyőről), akkor majd legközelebb másik terméket veszünk. Soha nagyobb gondot!
De hogy is van ez a politikai reklámokkal?
Régebben a termékeket főként úgy reklámozták, hogy tájékoztattak a funkcióiról, de ma már sokkal inkább “életérzést” adnak el. Vagyis simán csak tartalom nélküli befolyásolás a cél, néha még a tájékoztatás illúzióját sem adják mellé. Jó, egy üdítőnél egye fene, adjanak el életérzést. De a politikai reklámnál mi történik? Megveszem a szavazatommal a plakáton látott szimpatikus életérzést? És utána mi lesz? Itt azért a “termék” maga nagyobb súllyal számít. Jó lehet a hazafias vagy a liberális vagy más érzés, de közben kénytelenek leszünk észrevenni a valóságot. Legalábbis előbb-utóbb érdemes. A szakadékot a szlogen és az életünk között. És ez valamivel súlyosabb kérdés, mint ha kiderül, hogy a reklámozott üdítőital, nem is palackozott napfény és csillogás.- És egyáltalán. Megengedjük, hogy nyíltan, pénz alapon, reklámokkal befolyásolják a választások eredményét? Nem értem a koncepciót sem. Mármint a választók részéről nem értem az elfogadást. Az USAban még nyíltabban a helyzet, ahol a kampány üzleti alapú pénzügyi támogatása bevett szokás. És ha van elég pénz nem kell a tartalom, de még életérzés sem, csak sima gépies sulykolás: minden lámpaoszlopon ugyan az az arc, néhány szlogen. Ha beérek a szavazófülkébe tudjam hova kell ikszelni. A tudat minden szintjét ostromolják a reklámok. Ennél még cifrább módokon is. Ehhez van profi tanácsadói és pszichológiai háttér. És a technológia változások miatt egyre inkább van adat is rólunk, hogy precízen tudják mit hogyan kell csomagolni számunkra, mire hogyan reagálunk. Ezeket az adatokat és eszközöket nem értünk használják a politikai reklámok, hanem saját céljaik érdekében, legyen az akármi is. Milyen elképesztő arcátlanságnak tűnik innen nézve, hogy mindezt demokráciának, népakaratnak hívjuk?!
- Ha a munkahelyünkön az éves teljesítményértékelés vagy fizetésfelülvizsgálat előtt körbeplakátolnánk, hogy “Nekem a cég az első” vagy “Ha fizetésemelést kapok a cég nyer” és hasonló elmés fordulatok, akkor vajon mit szólna a főnökünk? Lehet jót nevetne, leszedetné a plakátjainkat és visszaküldene dolgozni. De lehet, hogy a nevetés elmaradna. Nem minden főnöknek jó a humorérzéke, főleg ha munkaidőnkben, cégpénzen szórakoztatjuk.
Mi valamiért viszont természetesnek fogadjuk el ezt a jelenséget. Mennyire vagyok egyedül ezzel a gondolattal? A politikai reklám intézménye csak nekem tűnnek alapjaiban ellentmondásosnak? Valahogy van egy olyan érzésem, hogy amíg politikai reklámok lesznek, addig változások nem. Választások igen, változások nem. Persze gondolhatnék olyan jövőképre is, ahol az emberek megmosolyogják a primitív befolyásolási kísérleteket és a politikai reklám érdemben hatástalan. De egyelőre még nem tartunk itt.
- saját becslés a KSH 2016. évi magyar GDP és a statista.com (Global advertising spending from 2014 to 2020) adatai alapján
További bejegyzések elérhetők a szerzőtől: Papfalvi Gábor
