Hallgass rá… de mire is?

Siófokon egy nagyon jó hangulatú konferencián vettem részt, mint a cégem egyik megbízott képviselője. Az első napon megérkezésünk után azonnal felállítottuk a bemutató standunkat, majd az előadások szüneteiben tájékoztattuk az érdeklődőket a cégünk profiljáról, szolgáltatásairól, és egyéb hasznos információval láttuk el a „ránk szemet vetőket”. Sokan voltak, nagy volt a nyüzsi, mikor hirtelen egy gondolat befészkelte magát a fejembe „Vegyél egy tombolát, nyerni fogsz egy telefont!”.

Először nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget, hiszen sok gondolat rohangál keresztül kasul a kis fejünkön, majd mikor ismét visszajött a „felszólítás”, már egy erősebb felhangon, arra gondoltam, hogy semmit nem veszthetek, ha veszek egy tombola jegyet, főleg, hogy tudtam nagyon jó helyre fog menni az összeg, egy olyan intézménybe, ahol beteg gyerekek ellátásával foglalkoznak. Nosza, odamentem a kiszolgáló pulthoz, és vettem egy tombolát, úgy voltam vele, hogy, ha „Odafentről” ekkora a biztatás, akkor érdemes nem ellenállni neki. Egyetlen sorsjegyet vettem, hiszen, ha a Sors úgy akarja, hogy nyerjek, nem kell hozzá 10-20 vagy több jegy, elég csak az az egy, amit nekem szán. Megkaptam a kék 18.-ast, majd bedugtam a zsebembe és a nap hátralevő részében el is felejtettem.

Késő délután értek véget az előadások, a kiállító rész elcsendesedett, és mindenki felment a szobájába, hogy minden szempontból ráhangolódjon a gála vacsorára. A vacsoránál meghatározott ültetési rend volt, én szerencsés voltam, mert kedves emberek gyűrűjében és társaságában élvezhettem az ízletes ételeket, italokat, miközben jókat beszélgettünk.

Elérkezett az esti 22 órás időpont, mikor megkezdődött a tombolasorsolás. Akkor jutott eszembe, hogy hoppá, hát nekem is van egy gyönyörű számom, amit ki is raktam az asztalra. Nagyon sok ajándék volt a „kalapban”, a poroltótól kezdve az ajándékcsomagokon keresztül a műszaki cikkekig szinte minden. Elkezdődött a húzás, és csak úgy sorjáztak az ajándékok. A sorsolás felénél kicsit csökkent a lelkesedésem (mikor már sok értékes dolog, főként telefonok kerültek kihúzásra), de ekkor ismét megszólalt bennem a hang „Ne aggódj a végén el van neked téve egy telefon!”. Ezen csak mosolyogtam egyet, és magamban bőszen visszaválaszoltam, hogy „Hiszem, ha látom!”. Fogytak-fogytak az ajándékok, mikor már csak két telefon maradt a végére (a legértékesebbek) a kb. ötven felajánlásból. Mielőtt jött az utolsó előtti húzás, odafordultam a szomszédomhoz, és viccesen azt mondtam neki „Na ez az enyém lesz, megyek is!”, viccből még meg is emelkedtem a székemen, hogy kihangsúlyozzam a szándékomat, majd visszahuppantam mosolyogva. Kéz a kalapban, majd távolról megszólalt egy hang, ami azt mondta: KÉK – 18!

Először azt hittem rosszul hallok, majd mikor a szomszédom felnevetve csak ennyit kérdezett: „Hát ezt te honnan tudtad?”, akkor jutott el a tudatomhoz, hogy tényleg az én számomat húzták ki. Kimentem, megköszönve átvettem a telefont, amit egyébként már egy ideje terveztem a párommal, hogy veszünk, majd az est hátralévő részében azon elmélkedtem, hogy mekkora nagy tervező a Sors, és milyen mérnöki pontossággal „dolgozik”!

Az egyén szándékol – válaszként a Sors sugall – az egyén felismer és lépéseket tesz – majd bekövetkezik a megvalósulás. Apró kis mozzanatok egymás után, melyek egy kis ráhangolódással mindenki számára működtethetők.

Nekünk tényleg csak arra kell odafigyelni, hogy amikor jön a fenti információ, akkor legyünk éberek, halljuk meg, ne hagyjuk, hogy az egónk elnyomja a sugallt információkat azzal a szöveggel, hogy „Ugyan már, ez csak egy gondolat, miért éppen én nyernék!”, és tegyük meg azt az icipici dolgot (esetünkben a tombolajegy vásárlást), ami kell a megvalósuláshoz.

További bejegyzések elérhetők a szerzőtől: Horváth László

Megosztás: