Mi lenne ha a gyerek lakására szánt összegeket gyerekkorban használnánk fel? Szabadidőre, közös programokra. Szabadabb élet a családnak, több kaland, önbizalom és képesség a gyereknek. Ez is egy lehetőség.
Felolvasva is meghallgatható itt a youtube csatornán vagy letölthető a Hangoskönyvtárból
Nagy segítség, ha egy-egy lakással tudjuk a gyerekeket útnak indítani az életben. Legalábbis ez az általános vélekedés. Természetesen jó is, ha erre van lehetőség. De legyen ez célja és feladata a szülőnek?
In medias res – egyből belecsapok a közepébe: egy lakás sokba kerül, az átlag család sokat dolgozik érte. És a munkának ára van: idő, energia, figyelem. Ezt a sok energiát éveken át a lakás árának megszerzésébe teszik a szülők, hogy a gyermeküknek majd jobb és könnyebb legyen. De vajon tényleg ez a legjobb amit adhatunk a gyermekeinknek? Tényleg erre van szükségük? Egy lakás árából nagyon sok minden másra is futná éveken, évtizedeken át, amiből csak egyet emelek ki: szabadidő! Már egyetlen lakás árából is évekig megengedhetnénk, hogy csak részmunkaidőben dolgozzunk vagy csinálhatnánk azt a munkát, amit szeretünk (nem pedig azt amit jobban megfizetnek), más életminőségben.
Úgy tűnik, hogy aki érett, egészséges, kiegyensúlyozott gyerekként hagyja el a családi házat az a gyerek – immár önálló felnőttként – megvalósítja önmagát. Szerez lakást, ha az kell neki. Minden képessége, önbizalma megvan hozzá. Egészséges, erős és teljes ember. Segítség neki ha kap egy lakást, de nem szükséges feltétele a boldogulásának. Akik az életben jól boldogulnak, ők gazdagok, szabadok és/vagy boldogok lesznek kezdő-lakással vagy anélkül is. Tömören: egy teljes életciklusra vetítve nincs akkora jelentősége egy nagyobb vagyoni kezdőlökésnek, mint általában gondoljuk.
Ugyanakkor, ha a gyerek híján van olyan környezetnek és tapasztalatoknak, melyek kibontják az ő személyiségét, annak nagy jelentősége lehet: gyermekünk felnőttként sokkal nehezebben boldogul majd. A szó minden értelmében.
Érdemes tehát átgondolni, hogy mivel tudunk igazán segíteni, ha ez a szándékunk. Megtanítjuk-e a gyereket halászni (élmények, jó minta stb.) vagy nem érünk erre rá, mert minél több halat akarunk fogni neki (gyűjtünk a gyerekek lakásaira).
Amikor szülőként gyűjtögetünk azért, hogy a gyerekünknek egyszer majd jobb és könnyebb legyen mire gondolunk, mire van nagyobb szüksége a gyermekeinknek? Mindig új kalandokra, közös programokra, odafigyelésre és megélt szeretetre vagy inkább a pénzre? Rávágjuk, hogy természetesen nem a pénz számít… de akkor mégis miért akarunk lakást venni neki?! Miért mondjuk, hogy anya vagy apa nem ér ilyesmire rá, mert dolgoznia kell?
És ez legalább annyira fontos kérdés a szülő boldogsága miatt, mint a gyereké miatt. A kettő össze is függ. Egy hajszolt, fáradt, esetleg párkapcsolati gondokkal is küzdő szülő (mert ugye a párunkra sincs idő!) hogyan is tudna olyan kiegyensúlyozott, felszabadult családi hátteret, adni, mint amilyet szeretne? Ami ahhoz kell, hogy a gyerekünkben jó példa rögzüljön: hogyan kell boldog emberként élni. MI MAGUNK OLYANOK VAGYUNK MOST, AMILYENEK LENNI SZERETNÉNK? HA NEM, AKKOR MIÉRT A TÁVOLI JÖVŐRE GYŰJTÜNK? Először fektessünk be magunkba és rendezzük a “most”-ot!
Ha úgy döntünk, hogy nem célkitűzésünk a vagyoni segítség, attól még természetesen mehet a lakás a gyereknek, ha úgy alakul. De nem ez lesz a cél, nem rendeljük ennek alá az életünket és más, ennél magasabb célokat. Azt tűzzük ki célul, hogy “kerek egész”, egészséges és boldog gyereket indítsunk útnak az életben, képességei és készségei teljes arzenáljával.
Ehhez a testi-lelki-szellemi potenciálhoz képest mi egy lakás? Szerez majd ő többet, mint amit mi elérhetnénk és azt, amire neki van szüksége. Továbbá lehet, hogy a szerzés útjára és tapasztalatára is szüksége van a további fejlődéséhez. És ahhoz, hogy becsülni tudja amije van.
Ha szimpatikus ez a szemlélet, akkor ez érezhetően más prioritásokat és több boldog percet hozhat be az életünkbe…
További bejegyzések elérhetők a szerzőtől: Papfalvi Gábor
