Devizahitel: események különös összjátéka

A magyarországi lakossági devizahiteles problémakörről számos tanulmány és vélemény született, akit érdekel a téma elég összetett képet tud magának kialakítani ezekből. Ez az írás csak árnyalni szeretné a képet, méghozzá egy általam fontosnak tartott szempont mentén: mi a többségi társadalom véleménye a devizahitel károsultakról és miként támogatja vagy zárkózik el a problémától.

A gondolatmenetem szemléltetéséhez segítségül hívok egy kitalált történetet: egy folyóparti településen a falu vezetői egyszer csak belterületté nyilvánítják a falu határában lévő árteret. Látszólag sok jelentősége nincs a változásnak, néhányan azért már építenek és költöznek az új falurészre. Egyre több új beruházás kezdődik, de  továbbra is a megszokott régi területen. A falu időközben új polgármestert választ, aki az önkormányzati telkekre adott kedvezményeket megszünteti az ófaluban. Viszont a falu új, ártéri részén biztosít nagyon kedvezményes telekvásárlási lehetőséget. Közben évek telnek el, a korábban az ártérbe költözők szép helyen is élnek és olcsóbban is. A faluvezetés terve is alátámasztottnak látszik, hisz a folyó évek óta nem árad erre a területre, akármilyen is az időjárás. A megváltozott helyzethez elkezd igazodni a lakosság és egyre szaporodnak a házak az új területen. Barát és ismerős egymásnak ajánlja; sokan váltanak régi házukból is az új falurészbe. Elfogadottá és kedveltté válik újfalu. Évek telnek el így el, virágzik az újfalu. Míg egy napon a folyó ismét meg nem mutatja eredő természetét…

Eddig a kitalált történet. Most nézzük most a svájci frankos devizahitel példáját:

A rendszerváltástól kezdve folyamatosan nőtt a svájci frank árfolyama forintban számolva. Ez éppoly természetes volt, mint a folyó áradása, hisz a két ország gazdasági mutatói eltérnek egymástól. Gondoljunk például az inflációra, amelynek mértéke ha eltér országok között, akkor az országok pénze közötti átváltási arány is várhatóan követi ezt. Esetünkben 1988-ban 37Ft volt egy CHF, majd 12 év múlva 2000-ben már 170Ft körül is járt az árfolyam.

CHF-HUF árfolyam változás 1988-2000 (Forrás: FXtop.com)

Ennek az árfolyam változásnak az átlag lakosság számára nem volt érdemi jelentősége. A hatás még akkor is közvetett és kevésbé jelentős, ha a gazdasági folyamatokat nem tükröző, spekulatív változások állnak be az árfolyamban átmenetileg.  Egészen addig, amíg a lakosságnak sem bevétele, sem kiadása nem keletkezik svájci frankban. Fenti kitalált történet analógiája szerint: a lakosság nem az árterületen él, a folyó áradása nem jelent közvetlen veszélyt.

Valós történetünkben a változás 2001-ben történt, amikor engedélyezték Magyarországon a lakossági devizahitelezést. Mivel az emberek bevétele továbbra is jellemzően forintban érkezett, de a hitel törlesztése svájci frankban volt kifejezve, ez egy spekulatív, kockázatos ügylet életre hívását jelentette. Megnyitották a lakosságnak az “ártérre építkezés” lehetőségét.

Itt a helyzet azonban még mindig nem lenne vészes, ez megfelelő feltételekkel még mindig kezelhető kockázat lehet egyéni és társadalmi szinten is. Azonban további meghatározó változások következtek:

Első fontos változás: a lakossági devizahitelezés bevezetésével a CHF árfolyam emelkedése megtörik és egy sávban rögzül évekre.  A svájci frank árfolyama beáll kb 150-180Ft közé. Kb egy évtizedig mozog ebben a sávban az árfolyam 1998-2008 között. Ennek gyakran hivatkozott, de csak részleges oka lehet maga a hitelezés (svájci frank eladás és forint vásárlás erősíti a forint árfolyamát – amennyiben valóban történik frank eladás egy deviza elszámolású ügylet során!)

CHF-HUF árfolyam 1989-2018 (Forrás: FXtop.com)

Másik fontos változás, hogy a magánszektor ezekben az években veszi fel hiteleinek jelentős részét. A kormányzat a gazdaságot belső keresletre építve pörgeti fel, melynek forrása hitel, a lakosság eladósodása. Első körben még támogatott forint hitelek jellemzőek, de megnyitják már a lakossági devizahitelezést is

Forrás: KSH – Magyarország 1989-2009 A változások tükrében

Harmadik fontos változás, hogy kivezetik a korábbi támogatott állami lakáshitelt: a forint alapú hitelezés helyére egyre inkább a piaci alapú devizahitel kerül. A deviza hitelek ekkor jól teljesítenek, az árfolyam sávban ingadozik, látszólag kiszámíthatóan. Az alacsonyabb kamat miatt a törlesztőrészlet érezhetően alacsonyabb a piaci forinthitelnél. A kormányzati kommunikáció mellett a banki tájékoztatás is kifejezetten előnyben részesíti a devizahiteleket.

És akkor itt szeretnék megállni és átgondolni a helyzetet. Többször hallom az érvelést, miszerint piaci folyamatok működnek, melynek egyfajta ostobaságból és tapasztalatlanságból esett áldozatul a magyar társadalom. Ez részben igaz, a deviza kockázatok alulértékelésére és  általában a hitelfelvételre vonatkozóan is. Sokan mintha elfelejtették volna, hogy a hitel nem jövedelem. Ezt jól mutatja egyrészt, hogy sok szabadfelhasználású hitelfelvétel is történt (pl nyaralásra) másrészt az, hogy forint alapú hitelek is nagy számmal dőltek be. Vagyis nem önmagában csak az árfolyam és a devizahitelezés a probléma.

Ez viszont nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül kell hagynunk azokat az egybeeső folyamatokat, melyekről fent írtam. Amelyek nem tipikusan piaci jellegűek, inkább szokatlanok, különösen ilyen együttállásban:

  1. A kormányzat felpörgeti a belföldi hitelezést és megnyitja a devizahitelezés intézményét
  2. A következő kormányzat folytatja a munkát, a devizahitelezés irányába tereli a lakosságot
  3. A svájci frank árfolyama szakít korábbi emelkedő trendjével és oldalazni kezd ebben az időszakban
  4. A lakosság a korábbi szinteket többszörösen meghaladó hitelállományt halmoz fel szokatlan gyorsasággal
  5. A drasztikus eladósodást követően, az évtizedes sávból kitörő árfolyam fél év alatt több mint 50%-ot emelkedik. Ezzel sokkolja a hiteleseket: milliós árfolyamveszteségek keletkeznek pár hónap alatt.
  6. Alkalmazkodásra vagy pozíció zárásokra nincs tömeges lehetőség. A 180 Ft-os árfolyamon történő végtörlesztéssel csak a hitelállomány negyedét sikerült rendezniA végtörlesztésről külön írok lábjegyzetben.
  7. A következő években az árfolyam tovább emelkedik olyan erőteljesen, mint a 90-es években, amikor összeomló és átrendeződő gazdaság jellemezte hazánkat 20-30%-os inflációval.
  8. A devizában rekedt adósok tovább növekvő, giga árfolyamveszteségeket realizálnak vagy görgetnek. Sokaknak több év megfeszített törlesztés után több a tartozásuk, mint kiinduláskor.

Remélem ebből az összefoglalóból látszódik, hogy ilyen környezetben nemhogy a pénzügyileg felkészületlen, de még az átlagosnál tájékozottabb emberek is könnyen belefuthattak nagy veszteségeket okozó devizahitelekbe. Az egyén felelősségét cseppet sem csökkenti, ha megértjük a helyzetet és meglátjuk, hogy ez a folyamat nem egy-egy ember egyéni tájékozatlanságán csúszott el. Egyszerűen mondva: a lakosságot kitömték alacsony áron tartott svájci frankkal, majd hirtelen megrántották az árfolyamot. Sakk matt.

Annak ellenére milyen sokat beszéltünk az elmúlt években erről, talán mégsem érzékeljük kellő súllyal mekkora össztársadalmi teher ez. Ahogyan az sem tűnik közös nevezőnek, hogy a kialakult helyzetben az elmúlt 20 év gazdasági és politikai funkcionáriusainak teljes felelőssége van. Olyan országban élünk, ahol az államhatalom megbüntet, ha nem csatoljuk be a biztonsági övet a kocsiban. Állítólag a mi érdekünkben teszi, hogy ne sérüljünk meg gondatlanságból. Mert nem bízza ránk, hogy fel tudjuk mérni a kockázatot. Viszont az ismeretlen és komplex devizahiteltől nemhogy eltiltana vagy figyelmeztetne, rávilágítva, hogy a devizában történő eladósodás egyénre és nemzetgazdaságra egyaránt veszélyes tényező. Kifejezetten ő maga készítette elő és terelt bele (a bankok természetesen aktív szereplők voltak ebben, de nem okai, csak eszközei a folyamatnak)!

És most érkeztem el a gondolatom magjához. Ha ezzel a szemmel nézem a folyamatot és belátom, hogy a vezető elit közösen készítette ezt a csomagot a magyar társadalomnak, akkor innentől már nem is lepődök meg, hogy miért nem oldják meg azóta sem. Illetve miért nem kapott támogatást egyetlen kezdeményezés sem, amely teljes rendezést vetített volna előre. Ez viszont kulcsfontosságú következtetést von maga után: magunknak egyénileg illetve egymást segítve kell megoldani a helyzetet. Az egyéni út nem újdonság, de hátha lesz közös társadalmi akarat is. Ehhez első lépés – és remélem ebben segít ez az írás -, hogy a többségi társadalom ne a hitelfelvevők ostobaságának minősítse a jelenséget. Van ilyen is, de a nagy történet nem erről szól. És miért fontos, hogy ne hibáztassuk egymást egy ilyen helyzetben? Hogyan segíthet a társadalmi egyetértés?

Árvíz esetén nem nézzük kinek hol volt a háza, miért volt vályog vagy miért nem menekült valaki időben. Ilyenkor nem a felelősséget mérlegeljük, mindenkit kimentünk. A közösség egyértelmű szándéka megkérdőjelezhetetlenné teszi, hogy mi történjen és mit tegyen a közösség eszközeivel rendelkező vezetőség. Fel sem merülhet, hogy a vezetők mást csinálnak mint a közösség akarata, ami az emberek azonnali és teljeskörű kimentése. Ha van közös erős társadalmi akarat, akkor megoldás is van. Ellenkező esetben nem lesz megoldás!

Jelen esetben elemi szükséglet tehát, hogy a devizakárosultra – jelképesen értve – ne árokparton fetrengő részegként tekintsünk, ki önhibájából került oda (bár attól még lehetne segíteni rajta), hanem egyfajta károsultként, akit elsodort a devizahitel árvize. Ez egyfajta minőség is, aminek az az üzenete, hogy nem lehet bármit megtenni ebben az országban. Ez az új nézőpont lehet a kezdeti lépése annak, hogy változás induljon el. A “hogyan”-t még nem kell tudnunk, megoldás mindig van, csak legyen meg először az egyértelmű szándék az országbanrendezni akarjuk a devizahiteleket!

N.B.: A kormányzat által biztosított fix árfolyamon történő végtörlesztés lehetősége külön tanulmányt érne és erről is sok elemzés érhető el. Az MNB adatai szerint a teljes devizahitel állomány 23%-át sikerült lezárni. Ezek jelentős része egyösszegű végtörlesztés volt és csak kisebb része, kb a hitelek 30% volt hitelkiváltás forint hitellel. És hogy miért nem élt a többség a kiváltó forint hitel lehetőségével? Mert nem kaptak. A saját bankja sem fordította át forintra a deviza hitelt, mert az ügyfél nem felelt meg a feltételeknek. Alapvetően azért, mert a 140-150-160 Ft-os árfolyamon felvett hitelek 180Ft-on átszámolva is már jelentősen megnövelték a forintban számolt tőketartozás összegét. Ehhez jött, hogy a bankok az önrész arányát is felemelték, pl a korábbi min. 10% most már min. 30% vagy több is lehetett. Értelemszerűen teljesíthetetlen volt, kivéve ha az ügyfél jelentős nagyságrendű egyösszegű befizetést nem eszközölt. És a hab a tortán az volt, hogy a forinthitel kamatokat ekkor jelentősen meg is emelték. A bankok tehát saját devizás ügyfelüket nem engedték át forint hitelbe, ezzel jelentősen megnövelve a nemfizetés kockázatát. Összességében így nem meglepő, hogy a hitelállomány nagy része – és pont a legkockázatosabb része – megmaradt devizában.