Mindenkinek van mit megosztania.
Szűk körben…
Látjuk, hogy változik a világ szélsebesen. A változásnak mi is részei vagyunk, de vajon csak tudomásul vesszük vagy alakítjuk is? Egy picit mind alakítjuk. Létünkkel, viselkedésünkkel. És persze filozofálunk is, tele vagyunk ötletekkel, kérdésekkel és potenciális megoldásokkal. De a legtöbb gondolat megmarad szűk körben: családi vagy baráti társaságban, kocsmában vagy munkahelyen.
Szélesítsük a kört!
Papfalvi Gábor vagyok, közgazdász. Azért indítottam útjára ezt a fórumot, mert azt gondolom, hogy ha szélesebb körben kapcsolódunk be a nagyobb társadalmi vérkeringésbe és elindulunk a valódi közgondolkozás felé, akkor új dimenziók nyílnak meg. Mindenünk megvan ahhoz, hogy túllépjünk életünk és társadalmunk kihívásain. Csak el kell engedni a szemléletet, hogy majd valaki megvált bennünket. Helyette inkább bele kell tennünk a rendszerbe amink nekünk van. Jelenleg sok-sok rész hiányzik a nagy egészből. Számtalan egyéni rész, a mi részünk is talán. A sok egyéni rész hiánya összeadódva hatalmas űrt jelent és egyensúlytalanságot a társadalomban, a világban. Ezt érezzük és tapasztaljuk meg a hétköznapokban, különféle módokon és helyeken az iskolában, utakon, kórházban, családban.
A központi segítség egyfajta illúzió
Összegezve azt, amit eddig láttam és megértettem a világból azt hiszem, hogy illúzió valamiféle központi segítségtől várni a gyökeres változást. És itt nem csak politikai, gazdasági tényezőkre gondolok, ahonnan ma gyakran várunk megváltást. Nézzük meg a történelmet és lássuk, hogy mikor jött el a megjavító, megmentő, átformáló segítség egy felső/központi/külső forrásból. Remélem nem túl ingoványos talaj 2 évezredet áttekinteni is akár és átgondolni, hogy a Krisztusi jelenlét mennyire formálta át sikeresen a világot. Ha nem vagyunk készek rá, akkor még a legtisztább és legjobb dolgokat sem tudjuk befogadni, sőt, talán meg sem halljuk. De nézhetünk egy vélt jövőbe is: tele van a világháló olyan információkkal, miszerint földönkívüliek fognak megjelenni itt a Földön. Nem tudom miként lesz. De azt tudom, hogy régen úgy volt és most is igaz – egyéni és nagyobb csoport szintjén is -, hogy aki mástól várja a megoldást, az nem ura az életének, kiszolgáltatott. És mindig lesz olyan, aki előnyt kovácsol a kiszolgáltatottságból saját javára. Ezért érdekes téma, de igazából csak másodlagos, hogy pártok, háttérhatalmi csoportok vagy földönkívüliek megmenteni vagy kihasználni akarnak-e. Szerintem az elsődleges téma az, hogy miként építjük önmagunkat és fejlődünk önerőből, hogy ne kiszolgáltatottak, hanem életképesek legyünk egyéni és társadalmi szinten egyaránt. Összpontosítsuk a figyelmünket erre! Tudunk változni és változtatni is.
A megértés megváltoztat bennünket. Mi pedig a világot.
Végtelenül összetett, anyagiakkal és érzelmekkel átszőtt külső és belső világunk van. Mégis, ha kellően belenézek és letisztítom, azt látom, hogy a megértés a kulcs. Hogy mit értek meg, az befolyásolja, hogy miről mit gondolok, majd miként cselekszek. A cselekedet, a megvalósulás csak következmény. A kulcs a kiváltó gondolat, a megértés vagy annak hiánya. A cselekedeteink legtöbbször érzelmi alapúak, még ha esetleg racionálisnak magyarázzuk is utólag magunknak. Ám a megértés és a hitrendszer még az érzelmeket is befolyásolja, mert ennek megfelelően születnek érzések illetve eszerint tápláljuk vagy korlátozzuk az érzéseinket. A megértés különböző szintjei a világról, másokról, önmagunkról tehát alapvetően meghatározzák életünket. Ezért érdemes ezt megcélozni, mint fejlesztendő terület. A többi pedig majd megy magától… Ne feledjük, hogy minden rendszert emberek működtetnek, azok önmagukban nem léteznek!
Publikáljunk?
Mindenkinek van olyan gondolata, ami másoknak érdekes és előre visz. Akár egyből elsajátítható tapasztalattal, akár katalizátorként. Minden egyes építő ‘idea’ tovább fejlődhet mások által, illetve újabb embereket szólít meg és hoz be a ‘közgondolkozásba’. A publika.hu egy lehetőség, hogy az építő gondolatai a mikrokörnyezeten kívül is könnyen elérhetővé váljanak. A facebook postot pár nap múlva már az ismerőseink sem feltétlen látják.
A publika egy tematikus könyvtár, ahol az is rátalálhat az általad megosztott tapasztalatra, aki nem ismer vagy aki csak évek múlva találja érdekesnek a témádat.
Ha szeretnéd.
Petőfi Sándor: SORS, NYISS NEKEM TÉRT… (részlet)
Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek
Az emberiségért valamit!
Ne hamvadjon ki haszon nélkűl e
Nemes láng, amely ugy hevit.