Névjegy

Mindenkinek van mit megosztania. Itt a lehetőség. Éljünk vele!

Szűk körben…

Látjuk, hogy változik a világ szélsebesen. A változásnak mi is részei vagyunk, de vajon csak tudomásul vesszük vagy alakítjuk is?  Egy picit mind alakítjuk. Létünkkel, viselkedésünkkel.. És persze filozofálunk is, tele vagyunk ötletekkel, kérdésekkel és potenciális megoldásokkal. De a legtöbb gondolat megmarad szűk körben: családi vagy baráti társaságban, kocsmában vagy munkahelyen. 

Szélesítsük a kört!

Papfalvi Gábor vagyok, közgazdász, 3 gyerekes apa. Azért indítottam útjára ezt a fórumot, mert azt gondolom, hogy ha szélesebb körben kapcsolódunk be a nagyobb társadalmi vérkeringésbe és elindulunk a valódi közgondolkozás felé, akkor új dimenziók nyílnak meg. Mindenünk megvan ahhoz, hogy túllépjünk életünk és társadalmunk kihívásain. Csak el kell hagyni a szemléletet, hogy majd valaki megvált bennünket és bele kell tennünk a rendszerbe amink van. Jelenleg sok-sok rész hiányzik a nagy egészből. Számtalan egyéni rész, a mi részünk is talán. A sok egyéni rész hiánya összeadódva hatalmas űrt jelent és egyensúlytalanságot a társadalomban, a világban. Ezt érezzük és tapasztaljuk meg a hétköznapokban, különféle módokon és helyeken az iskolában, utakon, kórházban, családban.

A központi segítség egyfajta illúzió

Összegezve azt, amit eddig láttam és megértettem a világból azt hiszem, hogy illúzió valamiféle központi segítségtől várni a gyökeres változást. És itt nem csak politikai, gazdasági tényezőkre gondolok, ahonnan ma gyakran várunk megváltást. Nézzük meg a történelmet és lássuk, hogy mikor jött el a megjavító, megmentő, átformáló segítség egy felső/központi/külső forrásból. Remélem nem túl ingoványos talaj 2 évezredet áttekinteni is akár és átgondolni, hogy a Krisztusi jelenlét mennyire sikeresen formálta át a világot. Ha nem vagyunk készek rá, akkor még a legtisztább és legjobb dolgokat sem tudjuk befogadni, sőt, talán meg sem halljuk. De nézhetünk egy vélt jövőbe is: tele van a világháló olyan információkkal, miszerint földönkívüliek fognak beavatkoznak itt a Földön. Nem tudom miként lesz. De azt tudom, hogy régen úgy volt és most is igaz – egyéni és nagyobb csoport szintjén is -, hogy aki mástól várja a megoldást, az nem ura az életének, kiszolgáltatott. És mindig lesz olyan, aki előnyt kovácsol a kiszolgáltatottságból saját javára. Ezért érdekes téma, de igazából csak másodlagos, hogy pártok, háttérhatalmi csoportok vagy földönkívüliek megmenteni vagy kihasználni akarnak-e. Szerintem az elsődleges téma az, hogy miként építjük önmagunkat és fejlődünk önerőből, hogy ne kiszolgáltatottak, hanem  életképesek legyünk egyéni és társadalmi szinten egyaránt. Összpontosítsuk a figyelmünket erre! Mi tudunk változni és változtatni.

A megértés megváltoztat bennünket. Mi pedig a világot.

Végtelenül összetett, anyagiakkal és érzelmekkel átszőtt külső és belső világunk van. Mégis, ha kellően belenézek és letisztítom, azt látom, hogy a megértés a kulcs. Hogy mit értek meg, az befolyásolja, hogy miről mit gondolok, majd miként cselekszek. A cselekedet, a megvalósulás csak következmény. A kulcs a kiváltó gondolat, a megértés vagy annak hiánya. A cselekedeteink legtöbbször érzelmi alapúak, még ha esetleg racionálisnak magyarázzuk is utólag magunknak. Ám a megértés és a hitrendszer még az érzelmeket is irányítja, mert ennek megfelelően születnek érzések illetve eszerint tápláljuk vagy korlátozzuk az érzéseinket. A megértés különböző szintjei a világról, másokról, önmagunkról tehát alapvetően meghatározzák életünket. Ezért érdemes ezt megcélozni, mint fejlesztendő terület. A többi pedig majd megy magától… Ne feledjük, hogy minden rendszert emberek működtetnek, azok önmagukban nem léteznek!

Publikáljunk!

Értsük hát meg egymást és a környezetünket! Be kell indítani a folyamatot: az építő kérdést, új témafelvetést, ötletet, elmélkedést vagy gyakorlatot és tapasztalatot meg kell osztani szélesebb környezetben. Mindenkinek van olyan gondolata, ami másoknak érdekes és előre visz. Akár egyből elsajátítható tapasztalattal, akár katalizátorként. Minden egyes építő ‘idea’ tovább fejlődhet mások által, illetve újabb embereket szólít meg és hoz be a ‘közgondolkozásba’.

A legtöbben azonban nem fogunk kiállni a Kossuth térre szónokolni. Újságot sem indítunk és civil kört sem szervezünk, sőt még blogot sem írunk. De lehet, hogy kellene? publika.hu célja, hogy biztosítsa mindenki számára, hogy építő gondolatai a mikrokörnyezeten kívül is könnyen elérhetővé váljanak. Ha az egyéni tudást jobban be tudjuk kötni a társadalmi vérkeringésbe, az óriási lehetőség! Látom magam előtt, ahogy egy folyamat elindul: összekapcsoljuk a szálakat, összeállnak a részletek és valami egészen új születik meg…

A lehetőség adott

Tudom, ennél apróbb dologra is sokszor nehezen vesszük rá magunkat. De azt is tudom, hogy csak el kell kezdeni és menni fog. Ma még kevesek sajátja széles körben gondolatokat megosztani. Még ismerősi körben is leggyakrabban mások postjait küldjük körbe. Ezt lehetne fejleszteni.

SORS, NYISS NEKEM TÉRT…  (Petőfi Sándor)

Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek
Az emberiségért valamit!
Ne hamvadjon ki haszon nélkül e
Nemes láng, amely úgy hevit. 
(részlet)