Az új Star Wars régi üzenete

Az új Star Wars filmnézésemet megelőzték a rajongók és ismerősök véleményei. Volt, akinek nagyon tetszett és volt, akinek csalódást okozott. Ahogy ez lenni szokott a nagyon várt dolgokkal. Én nem vállalkozok a film értékelésére, helyette a film egy apró, de a történet(em) szempontjából kulcs jelenetét hívom elő: amikor Luke Skywalker áll az alvó Ben Solo ágya felett és felismeri, hogy a jedi tanulóban a vártnál is nagyobb teret nyert a sötét oldal.

Mielőtt folytatnám, ugorjunk vissza a történetben oda, amikor a Samuel L. Jackson által megszemélyesített Jedi mester legyőzi a köztársaság kancellárját, vagyis a sötét oldal nagymesterét. (A Sith-ek bosszúja című rész). A Jedi eredetileg a szenátus elé akarja vinni a kancellárt, majd mégis úgy dönt, hogy inkább végez vele. Anakin Skywalker (nemsokára Darth Vader) eközben feszülten figyeli a harcot, kavarognak benne az érzések.

A jelenetben a Jedi mester olyat tesz, amit „normál körülmények között” nem tenne. Anakin még mondja is neki, hogy „Jedi vagy, nem tehetsz ilyet!”. De a mester a különleges feltételek között mégis ezt tartja szükségesnek. Ez a különleges körülmény valójában nem más, mint az ő félelme. A Jedi mester félelme által vezérelve cselekszik, azonban épp az ellentétes hatást éri el: ekkor születik meg a sötét oldal minden korábbit felülmúló erejű képviselője Darth Vader. Végül a félelmével olyan változást táplált, amit elkerülni szeretett volna; minden pont fordítva történt.
Ez Anakin félelmére is éppúgy igaz, hisz ő a szerelme elvesztésétől fél, ennek enged teret mikor a Jedi ellen szegül. Ezután Anakin Skywalker Darth Vaderként a sötét Sith mester szolgálatába áll, hogy megmenthesse szerelmét. Ám szerelme végül életét veszti, pont Anakin átváltozása miatt. Ez esetben is fordítva sülnek el a dolgok, a félelem önbeteljesítő lesz. Mindkét esetben a szereplők érzik, hogy amit tesznek nem szívük szerint való, de egy erősebb érzés, a félelem felülírja ezt.

Ugorjunk most vissza az új film, Az utolsó Jedik történéseihez, Ben Solo ágyához és a felette álló Luke Skywalkerhez. Ahhoz a Jedi mesterhez, aki korábban félelmet nem ismerve mentette meg apja, Darth Vader lelkét. Azonban most, Ben Solo lelkébe látva Lukeban is megszületik a félelem. Félelmétől összezavartan egy pillanatra megfordul a fejében, hogy jobb lenne elpusztítani Bent, elkerülve valami nagyobb rosszat. Ám pont ezzel adja meg az utolsó lökést Bennek a sötét oldal irányába. És újra megtörténik az, ami Darth Vader formálódásánál is: a félelem billenti át a szereplőt a sötét oldalra. Luke félelme önbeteljesítő lesz. Hasonlóan ahhoz, ahogy Darth Vader, úgy ebben a részben Kylo Ren is a félelem által születik meg.

Ez a visszatérő motívum fogott meg engem. Erősen érzem az analógiát a film és az emberi hétköznapok között. Amikor valamit félelemből teszünk (vagy nem teszünk), azt gyakran megmagyarázzuk racionálisan: „ezt ne mondjuk ki, mert baj lesz belőle” vagy „ezt most meg kell tennem a munkám miatt”. Szívem szerint nem úgy cselekednék, de ésszerűbb a félelem által mutatott út. A legtöbb dolgot nem valamiért, hanem valamitől való félelemből tesszük. Hogy elkerüljünk valamit. Félünk, hogy nem lesz munkánk, nem lesz pénzünk, mit szól a párunk, mit gondolnak majd az emberek stb. Mennyi dolgot csinálunk vagy nem csinálunk, mondunk vagy nem mondunk azért, hogy „ne legyen belőle baj”?!

Vajon amikor mi cselekszünk félelemtől vezérelve, akkor mi mennyivel járunk jobban, mint a Star Wars szereplői?

Tapasztalatom szerint ugyan az történik velünk is, mégha nem is mindig olyan nyilvánvaló az analógia és bennünket nem akar lekaszabolni egy vöröslézerkardos feketeköpenyes. El tudjuk példaként képzelni a hétköznapi esetet, hogy egy alkalmazott teljesen alárendeli személyes életét a munkahelyének, hogy munkáját megtartsa és elláthassa családját?

Ám a dolgok a munkavállaló áldozata ellenére sem alakulnak jól. Ő úgy érzi mindent megtesz, a párja azonban egyre elégedetlenebb: azt mondja sokat van távol és megváltozott, már nem olyan, mint régen volt, akit szeretett. És végül elhagyja hősünket az, akit szeret, akiért az áldozatot hozta. Megtörténik amitől félt… (természetesen a példa az egyszerűség kedvéért egydimenziós, az életben sok tényező hat együttesen, így például a párkapcsolati problémáknak sem oka kizárólag a munka)

Bármilyen más példát hozhattam volna, a lényeg a félelem által vezérelt döntés. Gyakran a racionalitás égisze alatt, de valójában félelemtől vezérelve cselekszünk. Fontos, hogy ezt nem így éljük meg! Természetesen racionális döntésnek gondoljuk, mert annyira a napi rutin része. Pont ezt kell észrevennünk! A rutinszerűen, de eredendően félelem gyökerű döntésünkkel látszólag és ideig óráig megoldjuk a helyzetet, de valójában csak új problémákat nyitunk meg. De mivel nem értjük ezt, azt sem értjük ‘miért ver a sors még ezzel is’ avagy miért jönnek egyre másra a problémák. A példánknál maradva: egyre több feszültség lesz otthon a munkánk miatt. Pontosabban – és ez a kulcs! – a félelemvezérelt döntésünk miatt. Nem a munka az oka, hanem az, hogy nem saját értékünk szerint döntünk. Lehetne teljesen rendben az is, ha sokáig dolgozunk. Ha úgy érezzük. De ha másként érezzük és a félelem (valaminek az elvesztésétől) az igazi ok, akkor szükségszerűen problémát generálunk magunknak. Ismétlem, ez természetesen nem olyan látványos, mint a filmben, de működését tekintve lehet azonos. Ahogy a filmben, úgy a mi belső világunkban, a mi belső galaxisunkban a félelemből cselekvés miatt elindul egy egész eseménysorozat. Ahogyan Luke Skywalker félelme is útjára indított egy új fejezetet a galaxis életében Kylo Ren személyével…

Nemcsak George Lucas, a félelem is jó forgatókönyvíró

Szóval, döntöttünk és elindult egy új fejezet az életünkben. Hát akkor mozizzunk! Általában nem is tudnánk másként dönteni, mert ott tartunk személyes utunkon, ahol. Ezért jön létre a döntésünket követően az a bizonyos eseménysorozat az életünkben, ami fejleszt majd, ami megtanít a leckére és segít továbblépni. Ez a dolgok rendje, így fejlődünk. Ne legyőzni akarjuk hát a félelmünket, mert nem valószínű, hogy erőből ez sikerül. “Mozizzunk”, figyeljünk és próbáljuk inkább megérteni a működését. Nézzük meg miként működik az életünkben, mit okoz, hogy érezzük egy ilyen döntés után magunkat és mik ennek a következményei! Ezzel a tapasztalattal felvértezve azt vehetjük majd észre, hogy a megértés – mint más esetben is – megoldja és feloldja ezt. A félelem a megtapasztalt helyzet által eltűnik magától.  Először csak hasonló típusú helyzetekben (pl munkahelyen) döntünk bátrabban majd később azt vesszük észre, hogy általánosságban is jóval bátrabbak vagyunk döntéseinkben és azok felvállalásában. Persze csak látszólag vagyunk bátrabbak, valójában inkább  tapasztaltabbak. A tapasztaláshoz pedig tudatosság kell a folyamat átélése közben:   

  1. Mit éreztem? 
  2. Ehhez képest mit döntöttem, mit tettem? 
  3. És mi lett belőle?

Minden egyes nap több ilyen döntést hozunk meg, így ha akarjuk a tanulás gyors lehet. Csak vegyük ezt észre! Ezzel már sokkal előrébb vagyunk. Aztán ügyeljünk, arra, hogy ne terelődjön el a figyelem a körülményekre.  Később vesszük majd észre, hogy a “körülmények” eredendően mi vagyunk. 

A döntéseink mindig megajándékoznak a tanulás lehetőségével. Éljünk vele!

További bejegyzések elérhetők a szerzőtől: Papfalvi Gábor

Megosztás: