A Toltékok 4 egyezsége – Bevezetés

A toltékok:

Évezredekkel ezelőtt a toltékokat Dél-Mexikóban „tudós nőknek és férfiaknak” nevezték. Valójában tudósok és művészek voltak, akik egy elkülönült társadalmat alkottak megőrizvén az ősi misztikus tudást, melyet saját elmondásuk szerint ők is az évezredekkel ezelőtt ide érkezett felemelkedett mesterektől kaptak.

A tolték mesterek (nagualok) és tanítványaik Teotihuakánban jöttek össze, Mexikóváros mellett, a lépcsős piramisok városában, ami arról volt híres, hogy ez az a hely „ahol az ember Istenné válik”. Az európai hódítást követően a tudásukat titokban tartva próbálták meg fenntartani kultúrájukat, társadalmukat, és a fenti szférákkal már régóta kiépített kapcsolatukat, mely ugyanazokból az alapigazságokból táplálkozik, amiből minden valóban szent és autentikus ezoterikus tudás szerte a világon. A tudásuk nem vallás, egyben tiszteli valamennyi spirituális mestert, aki a Földön valaha tanított, és áramoltatta az IGAZ tudást, egy életmód, szemléletmód, mely révén megtalálhatjuk a boldogságot és a szeretetet önmagunkon belül!

A homályos tükör:

Volt egyszer egy ember, aki egyik éjszaka a barlangjából kijövet, feltekintve a csillagokra felismerte, hogy Ő is ugyanabból a matériából eredeztethető, mint az Univerzum, mi több, saját maga is „csak” fény, fényből áll. Arra gondolt, hogy létre kellene hozni a kapcsolatot a felsőbb szférákkal, így megtapasztalva az igazi eredetet, mely után egy sokkal szélesebb spektrumon keresztül élheti meg az „itteni” létének értelmét.

Felismerte, hogy az anyag „tükör”, vagyis az illúzió világa, mely egyben nagyon megnehezíti a tisztánlátást, hogy kik is vagyunk valójában, „Valódi lényünk csupa szeretet és csupa fény!” – mondta.

Ezután meglátta, hogy a Teremtő az alkímia tudományát felhasználva különböző arányok segítségével megalkotta az Élet szerteágazóan csodálatos millió változatát.

A káprázat világa, az „álom”, a „háziasítás”:

Minden, amit magunkról és a világunkról hiszünk káprázat csupán, a saját tudatunk felfogóképességének határaitól függ, és az által kialakított képtől, mely egyénenként, tudatszintenként változó. Azt mondták, hogy létezik a „Bolygó álma”, vagyis az a kép, melyet neveltetésünk során a társadalom alakít ki bennünk, megalkotva ezzel normáinkat, elképzeléseinket a jóról, a rosszról, a mit szabad-ról és a mit nem szabadról. Születésünktől fogva mindent megszabnak számunkra, még az ízlésünk és a szépről, csúnyáról alkotott képünk is ettől függ, minden megtapasztalásunk ezeknek a mércéknek felel meg, és akar is megfelelni, mert, ha nem, akkor a társadalom nagyon gyorsan kiveti magából az adott személyt, ellehetetleníti létében. Ezen normák kötelező követésével megvalósul a „háziasítás”, vagyis mindent úgy, és annak megfelelően teszünk, ahogy azt a társadalom elitje tudatosan és mesterségesen megalkotta számunkra. Belesimulunk a hétköznapokba, és észre sem vesszük azt a meghökkentően precíz és nagyon szigorú szabályokhoz kötött irányítást, mely áthatja életünk minden egyes másodpercét.

Ezt követően mi is „háziasítjuk” saját gyermekeinket, belenevelve őket a létező normák világába, és ez így megy évszázadokon, évezredeken keresztül mindaddig, míg meg nem történik egy tudatosodás, mely kiszakíthatja az embereket a fel nem ismert „rabigából”, melynek MOST JÖTT EL AZ IDEJE!

A négy egyezség:

  1. Tedd tökéletessé szavaidat!
  2. Semmit ne végy személyeskedésnek!
  3. Ne feltételezz semmit!
  4. Mindig tedd meg, ami tőled telik!

Ezen egyezségek magunkévá tétele által hihetetlen szabadságra, önuralomra, boldogságra és nyugalomra tehetünk szert, melyeket egyenként, hétköznapi gyakorlati példákon keresztül illusztrálva fogom bemutatni, és elmondani, hogy hogyan valósítottam meg a saját életemben, és milyen változásokat hozott létre létem minden területén.