Mi az, hogy politikai reklám?

Többször elgondolkoztam már a reklámoknak az életünkben betöltött szerepén. Úgy általában, hogy mi végre való ez a rengeteg reklám? Tényleg annyira segíti a jólétünket, hogy érdemes ennyi embernek ezzel foglalkoznia? Nagyságrendileg a világban a reklámköltés több ma, mint a magyar gazdaság 5 évnyi teljesítménye*. Az információ terjedésének van egy természetes, ingyenes és nem mért formája, az emberek közti információáramlás. Akár ez is elég lehetne, de ezen felül, célzottan van még világszerte 5 magyarországnyi erőforrás ráállítva erre az ügyre (nem pontos hasonlat, csak a nagyságrendek kedvéért). Ez az ügy pedig nem más, mint a mi, az emberek befolyásolása. De jó ez nekünk?

A befolyásolás, a manipuláció pejoratív, kicsit negatív színezetű szó, pedig nem kellene annak lennie. A befolyásolás, a hatáskeltés módjait mind természetszerűleg gyakoroljuk, mikor egy-egy üzenetet átadunk másoknak. És ez előjel semleges dolog, ez így működik. Ami viszont kevésbé szükségszerű, hogy a befolyásolás iparszerűen működjön, mint annyi minden körülöttünk. Az ipari méretek és eszköztár segítségével elér bennünket bárki üzenete, bármiről, az utcai plakáton, a telefonon, rádióban, vagyis bárhol. Nem számít, hogy igaz vagy sem, nem számít akarjuk-e látni vagy sem. Akinek pénze van, az képes a tömegek tudatára hatni. És ami a tudatunkban van, az határozza meg a cselekvésünket és innentől ez a valóságunk, ez az életünk.

Nekem tehát az is sok kérdést felvet, hogy általában a reklámipar gazdasági, társadalmi hatásai mennyire jótékonyak. De egy mosópornál vagy autónál mondhatjuk, hogy ez egyéni kérdés (mondhatjuk, bár ennél összetettebb a kép). Ha most az egyszerűség kedvéért nem nézünk az egyéni döntések összhatásai mögé, akkor ez szimpla ügy: legrosszabb esetben, ha nem igazolódott a reklám (és egyetlen törléssel mégsem jött le a ráégett étel a serpenyőről), akkor majd legközelebb másik terméket veszünk. Soha nagyobb gondot!

De hogy is van ez a politikai reklámokkal?

  1. Régebben a termékeket főként úgy reklámozták, hogy tájékoztattak a funkcióiról, de ma már sokkal inkább “életérzést” adnak el. Vagyis simán csak tartalom nélküli befolyásolás a cél, néha még a tájékoztatás illúzióját sem adják mellé. Jó, egy üdítőnél egye fene, adjanak el életérzést. De a politikai reklámnál mi történik? Megveszem a szavazatommal a plakáton látott szimpatikus életérzést? És utána mi lesz? Itt azért a “termék” maga nagyobb súllyal számít. Jó lehet a hazafias vagy a liberális vagy más érzés, de közben kénytelenek leszünk észrevenni a valóságot. Legalábbis előbb-utóbb érdemes. A szakadékot a szlogen és az életünk között. És ez valamivel súlyosabb kérdés, mint ha kiderül, hogy a reklámozott üdítőital, nem is palackozott napfény és csillogás.
  2. És egyáltalán. Megengedjük, hogy nyíltan, pénz alapon, reklámokkal befolyásolják a választások eredményét? Nem értem a koncepciót sem. Mármint a választók részéről nem értem az elfogadást. Az USAban még nyíltabban a helyzet, ahol a kampány üzleti alapú pénzügyi támogatása bevett szokás. És ha van elég pénz nem kell a tartalom, de még életérzés sem, csak sima gépies sulykolás: minden lámpaoszlopon ugyan az az arc. Ha beérek a szavazófülkébe tudjam hova kell ikszelni. A tudat minden szintjét ostromolják a reklámok. Ennél még cifrább módokon is.
  3. Ha a munkahelyünkön az éves teljesítményértékelés vagy fizetésfelülvizsgálat előtt körbeplakátolnánk, hogy “Nekem a cég az első”  vagy “Ha fizetésemelést kapok a cég nyer” és hasonló elmés fordulatok, akkor vajon mit szólna a főnökünk? Lehet jót nevetne, leszedetné a plakátjainkat és visszaküldene dolgozni. De lehet, hogy a nevetés elmaradna. Nem minden főnöknek jó a humorérzéke, főleg ha munkaidőnkben, cégpénzen szórakoztatjuk.

A politikai reklámok csak nekem tűnnek alapjaiban kérdésesnek? 

  • saját becslés a KSH 2016. évi magyar GDP és a statista.com (Global advertising spending from 2014 to 2020) adatai alapján

További bejegyzések elérhetők a szerzőtől: Papfalvi Gábor

Megosztás: