Mi az, hogy politikai reklám?

Többször elgondolkoztam már a reklámoknak az életünkben betöltött szerepén. Úgy általában, hogy mi végre való ez a rengeteg reklám? Tényleg annyira segíti a jólétünket, hogy érdemes ennyi embernek ezzel foglalkoznia? Nagyságrendileg a világban a reklámköltés több ma, mint a magyar gazdaság 5 évnyi teljesítménye*. Az információ terjedésének van egy természetes, ingyenes és nem mért formája, az emberek közti információáramlás. Akár ez is elég lehetne, de ezen felül, célzottan van még világszerte 5 magyarországnyi erőforrás ráállítva erre az ügyre (nem pontos hasonlat, csak a nagyságrendek kedvéért). Ez az ügy pedig nem más, mint a mi, az emberek befolyásolása. De jó ez nekünk?

A befolyásolás, a manipuláció pejoratív, kicsit negatív színezetű szó, pedig nem kellene annak lennie. A befolyásolás, a hatáskeltés módjait mind természetszerűleg gyakoroljuk, mikor egy-egy üzenetet átadunk másoknak. És ez előjel semleges dolog, ez így működik. Ami viszont kevésbé szükségszerű, hogy a befolyásolás iparszerűen működjön, mint annyi minden körülöttünk. Az ipari méretek és eszköztár segítségével elér bennünket bárki üzenete, bármiről, az utcai plakáton, a telefonon, rádióban, vagyis bárhol. Nem számít, hogy igaz vagy sem, nem számít akarjuk-e látni vagy sem. Akinek pénze van, az képes a tömegek tudatára hatni. És ami a tudatunkban van, az határozza meg a cselekvésünket és innentől ez a valóságunk, ez az életünk.

Nekem tehát az is sok kérdést felvet, hogy általában a reklámipar gazdasági, társadalmi hatásai mennyire jótékonyak. De egy mosópornál vagy autónál mondhatjuk, hogy ez egyéni kérdés (mondhatjuk, bár ennél összetettebb a kép). Ha most az egyszerűség kedvéért nem nézünk az egyéni döntések összhatásai mögé, akkor ez szimpla ügy: legrosszabb esetben, ha nem igazolódott a reklám (és egyetlen törléssel mégsem jött le a ráégett étel a serpenyőről), akkor majd legközelebb másik terméket veszünk. Soha nagyobb gondot!

De hogy is van ez a politikai reklámokkal?

  1. Régebben a termékeket főként úgy reklámozták, hogy tájékoztattak a funkcióiról, de ma már sokkal inkább “életérzést” adnak el. Vagyis simán csak tartalom nélküli befolyásolás a cél, néha még a tájékoztatás illúzióját sem adják mellé. Jó, egy üdítőnél egye fene, adjanak el életérzést. De a politikai reklámnál mi történik? Megveszem a szavazatommal a plakáton látott szimpatikus életérzést? És utána mi lesz? Itt azért a “termék” maga nagyobb súllyal számít. Jó lehet a hazafias vagy a liberális vagy más érzés, de közben kénytelenek leszünk észrevenni a valóságot. Legalábbis előbb-utóbb érdemes. A szakadékot a szlogen és az életünk között. És ez valamivel súlyosabb kérdés, mint ha kiderül, hogy a reklámozott üdítőital, nem is palackozott napfény és csillogás.
  2. És egyáltalán. Megengedjük, hogy nyíltan, pénz alapon, reklámokkal befolyásolják a választások eredményét? Nem értem a koncepciót sem. Mármint a választók részéről nem értem az elfogadást. Az USAban még nyíltabban a helyzet, ahol a kampány üzleti alapú pénzügyi támogatása bevett szokás. És ha van elég pénz nem kell a tartalom, de még életérzés sem, csak sima gépies sulykolás: minden lámpaoszlopon ugyan az az arc. Ha beérek a szavazófülkébe tudjam hova kell ikszelni. A tudat minden szintjét ostromolják a reklámok. Ennél még cifrább módokon is.
  3. Ha a munkahelyünkön az éves teljesítményértékelés vagy fizetésfelülvizsgálat előtt körbeplakátolnánk, hogy “Nekem a cég az első”  vagy “Ha fizetésemelést kapok a cég nyer” és hasonló elmés fordulatok, akkor vajon mit szólna a főnökünk? Lehet jót nevetne, leszedetné a plakátjainkat és visszaküldene dolgozni. De lehet, hogy a nevetés elmaradna. Nem minden főnöknek jó a humorérzéke, főleg ha munkaidőnkben, cégpénzen szórakoztatjuk.

A politikai reklámok csak nekem tűnnek alapjaiban kérdésesnek? 

A felvetésem nem politikai tartalmú, ez módszertani kérdés. Hadd térjek is át egy teljesen más jellegű, apróbb példára. Az egyik bolthálózatban mióta bevezették az önkiszolgáló pénztárakat, gyakran hallom az alábbi reklámot: “…az önök gyorsabb és kényelmesebb kiszolgálása érdekében kérjük vegyék igénybe önkiszolgáló pénztárainkat is...”  Tessék?! Az én gyorsabb és kényelmesebb kiszolgálásom érdekében? Tehát ez az én érdekemben van? Mitől gyorsabb? Attól, hogy kevesebb hagyományos pénztárt nyitottak meg és így nagy a sor? Mitől kényelmesebb az, hogy nekem kell csinálni azt, amit eddig más csinált helyettem?

Semmi gond az önkiszolgáló kasszákkal. Látva a gépies munkát, amit a pénztárosok végeznek csak együtt érezni lehet velük a napi sokezer bipp meghallgatásáért és ha a monoton munkára van alternatíva, az szerencsés. Az újfajta kassza jövőbe mutató fejlesztés lehet. Csak ne mondják, hogy ezt a vásárló érdekében vezették be és ez kényelmesebb, mert nem az. Ezeket a bolt érdekében vezették be. Természetesen azt sem kell bemondani, hogy “a nagyobb profitunk érdekében kérem használják az önkiszolgáló pénztárakat“, egyszerűen elég csak felhívni a figyelmet az önkiszolgáló lehetőségre. Tehát jelen esetben sem a politikai reklám, sem a pénztáras esetben nem a mögöttes tartalmat kérdőjelezem meg, hanem a módot, ahogyan az el akarják adni nekünk.

Mit szólnánk, ha az autókereskedésben az alapfelszereltség helyett “egészség csomagnak” hívnák azt, hogy nincs semmi extra az autóban? “Az önök egészsége és a megfázás elkerülése érdekében a hideg klíma helyett vegyék igénybe az ajtókon elhelyezett, külön szabályozható (4 zónás) ablaktekerőt.” Nyilvánvalóan nem vennénk komolyan a dolgot. Más területeken azonban nem kevésbé “tréfás” dolgokat, ellentmondásokat egyszerűen elfogadunk. Hagyjuk, komolyan vesszük, beszállunk a színjátékba. Miért? 

  • saját becslés a KSH 2016. évi magyar GDP és a statista.com (Global advertising spending from 2014 to 2020) adatai alapján

További bejegyzések elérhetők a szerzőtől: Papfalvi Gábor

Megosztás: